en-Hogy vagy?

Hogy vagy?

Minden nap megkapom ezt a kérdést... Két szó csupán, mégsem tudok vele mit kezdeni... Egy szóval lezárhatnám.

Túlélek...

Van több időd? Ülj le mellém, hozz egy üveg bort, egy puha takarót, és minden rezdüléseddel rám figyelj. Hagyd az ajtón kívül az ítélkezést, az elvárásokat a megfelést. Nem kell tudnod hogyan kell ebben a helyzetben viselkedni, én sem tudom hidd el, csupán kezdj el jól figyelni. Nem... nem a szemeddel, a szíveddel.
Hogyan lehet túlélni a túlélhetetlent. Érezni úgy, hogy a szíved darabokra tört. Hiszen úgy tartják a szív érez... hogy tud érezni az ami kihunyt?

Miért fáj az ami nincs. Hiszen nincs is...

Elmondhatnám.... hogy nap mint nap összeomlok. Hajnalban felébredek arra, hogy zokogok. Igyekszem halkan csinálni, mert a kislányom ott alszik mellettem. Igen ott alszik, mert szörnyen félek egyedül. Mogyi a kistacsi is ott szuszog, azért, hogy érezzem ÉLET van mellettem. Minél ÉLŐBB annál jobb.

Hogy vagy?

Mint akinek kiszakították a szívét a helyéről és ledarálták egy húsdarálóval úgy, hogy még érzett. Van, hogy üvölteni tudnék a fájdalomtól, szenvedek mint a kutya. Csak állok tompa lélekkel és összezavarodott gondolatokkal, egy érzelmi hullámvasúton kilátások nélkül.Lemegyek a legmélyére, hagyom, ha már fáj, fájjon nagyon. Nem csillapítom, mert soha nem szabadulok tőle. Kiséretni fog mintegy stigma.

Írok fel nyugtatót mondta az orvos, miközben ott ültem a halott férjem mellett a földön, pár órán keresztül. Simogattam az arcát. Talán soha nem volt ilyen békés. Betakartam, meg ne fázzon. A arcát nem, mert még érezni akartam.

Felírtam a felhőbe, váltsa ki. Szüksége lehet rá. Azóta is a felhőben van. Mint minden ami MI voltunk ......... elköltözött, ki tudja hová.

Nem küzdök a fájdalommal, már nem...

Hagyom, hogy ő legyen az erősebb. Hogy legyőzzön. Tudom, így nem lesz több csata. Az ellenség elesett vége a háborúnak. Valahogy így....

Megélésre van szükségem... le akarok menni a gödör legaljára, ott lennie kell valaminek. Talán válaszoknak, talán reménynek, talán a valódi nyers önmagamnak. Az nem lehet, hogy megéljem a poklot értelmetlenül. Kell lennie jutalomnak. A világban rend van.... rendnek kell lennie. Még nem tudom nekem hol a helyem, de érzem van helyem.

Mikor megszületett a kislányom az őrült fájdalmat, eufórikus boldogság követte. Erről beszélek. Ott a gödör alján, lennie kell megváltásnak.

Tudod honnan tudtam, hogy a legalján vagyok. Meg akartam halni.

Tudod milyen amikor meg akarsz halni? Amikor minden mindegy?
Különös erő vesz hatalmába. Békés, csendes és magával ragadó. Ezért veszélyes. Megnyugszol. Minden hirtelen légüres lesz. Nincs félelem, nincs kétségbeesés, elfogy a könny... minden olyan nyugodttá válik. Már gondolatok sincsenek, minek? Nincs ragaszkodás, totális elengedés van.

Egy gondolat átfut az agyamon. Többen vannak már odaát mint itt... ez a gondolat nem enged...

Aztán jönnek a többiek. Itt még dolgod van. Ott vannak a gyerekek. Szeretünk...

Próbálom megérteni, de nem tudom. Más frekvencián vagyok. Nem egy adást hallgatunk...

Pörög és pörög.....Még fiatal vagy.... nem adhatod fel..... Ugyanaz a lemez újra és újra... senki nem érti, hogy nem értem...!!

Megint fáj, rettenetesen fáj. De innen tudom jövök ki a gödörből...

A fájdalom amolyan földi jelzőcsengő, csilingel ettől érzem újra élek. Szóval ha azt kérdezed, hogy vagyok.... ülj ide mellém, és légy csendben. Úgy segítesz, hogy jelen vagy.
Ha elmész maradok egyedül a fájdalommal, a lelkiismeret furdalással, a dühömmel a haragommal a szégyennel.... a őrjítő némasággal. A belső parttalan párbeszéddel önmagamban, ahol hiába is keresem de nincsenek válaszok. Nem lehet már megkérdezni őt. Nem lehet már elmondani neki. Nem lehet mert már nincsen. Elment. Meghalt....Belém nyilall az elviselhetetlen fájdalom. A szívemből a gyomromon át minden porcikámat átjárja, Úgy jár kel mintha örökké le akarna táborozni bennem...

Azt mondják akkor kezdesz el gyógyulni ha már a csend nem az ellenséged.

Hozd a takarót, picit hűvös lett... Ölelj át... úgy, hogy összeérjen a szívünk..... csendben és némán.... így most jó. Hálás vagyok a szívdobbanásért veled... Mert együtt megélni, átélni és szeretni azt ami most nehéz..... ÉGIG EMEL.

A pillanat, amikor megérted, megérzed, mégiscsak ajándék az élet.

Jó, hogy itt vagy....!

@tevagyanő #égimaraton